Ötvenhét éves korában elhunyt a nagyrabecsült skót publicista, Deborah Orr – írja korábbi lapja, a The Guardian.
Deborah Orr 1990-ben, 28 évesen került a The Guardianhez, és ezzel ő lett a Weekend magazine (a hétvége melléklet) első 30 év alatti női szerkesztője. 1999-től 2009-ig az Independentnek dolgozott, majd egy újabb évtizeden át ismét a The Guardian munkatársa volt. Tavaly csatlakozott az Independent testvérlapjához, az i című újsághoz, valamint leszerződött első könyvének, egy memoárkötetnek megírására. A kötet jövőre fog megjelenni.
Először 2010-ben diagnosztizáltak nála mellrákot. Idén augusztusban a betegség kiújult, amit dacosan és koromfekete humorral viselt. Most hétvégén, 2019. október 20-án érte a halál.
Kapcsolódó cikk
A Weekend szerkesztőjeként rendíthetetlen álláspontjáról vált ismertté. Az aids-betegek mindennapjairól szóló rovata megváltoztatta a betegséghez való, téves elképzeléseken és félelmen alapuló hozzáállást.
Orr szakmai elkötelezettsége az Enquirer (Érdeklődő) című színdarabban nyilvánult meg a leginkább, amelynek társszerzője volt. A darabot, amely a lapkiadásról szól újságírók valós élettörténetei alapján, a Skót Nemzeti Színház mutatta be 2012-ben.
Volt munkatársai, szerzőtársai úgy emlékeznek rá, mint az egyik legokosabb, legeredetibb és legbátrabb emberre. Vicces, inspiráló, szókimondó, de a nyersessége mögött hatalmas szíve volt. A The Guardian főszerkesztője, Katharine Viner kiemeli azt is, hogy Orr megalkuvást nem tűrő hozzáállásával és éleslátásával kimagasló újságírói teljesítményt nyújtott sok éven keresztül a lapnál.
Kapcsolódó cikk
Így lettem: Michelle Obama, aki megadta Amerikának, amit érdemelt – Recenzió
Motherwell című memoárja főhajtás egykori szülővárosa előtt, másrészt anyjához fűződő kusza kapcsolatát is igyekszik megérteni, aki ellenezte, hogy lánya egyetemre menjen.
Minél szerényebb körülmények közül jöttél, annál többnek tűnik, amit elérsz. Megkértem a szüleimet, akik egyszerű emberek, hogy legyenek büszkébbek rám
– szól az újságírónő könyvében.
Orr halála előtt egy héttel megjelent, szuperlatívuszokban bővelkedő kritika kiemelkedőnek nevezte a könyvet, amely pont olyan, amilyen az újságírónő is volt: lebilincselően izgalmas, fekete humorral teli és megdöbbentően őszinte.