Rómeóról és Júliáról vagy jót vagy semmit!
Mindig orosz rulett egy unásig ismert klasszikust modernizálva színre vinni. Dicső Dániel megpróbálkozott a feladattal.

Rovat
A Színház legfrissebb cikkei a Contextuson.
Mindig orosz rulett egy unásig ismert klasszikust modernizálva színre vinni. Dicső Dániel megpróbálkozott a feladattal.

A noÁrral kísérletezik, állítása szerint nem politizál, bár közügyekkel foglalkozik. És attól fél, hogy nem tesz eleget az országért.

Hogy lehet feldolgozni egy szeretett ember halálos betegségét? Miként tűnik el az élet érzékelésének képessége? Vajon mi játszódik le mindeközben a betegben? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Pass Andrea Eltűnő ingerek című legújabb darabja.

Mi van akkor, ha valaki nem elfogadó? Mit tehet a szülő gyermeke boldogságáért?

Talán az egyik legnehezebben eladható műfaj a népszínmű. Sokat járok színházba, de népszínművel nagyon ritkán találkozom. Beavató színházi előadással pedig még annyiszor se. Ezt a hiányt pótolta Dyssou Bona egyetemi hallgató darabja, A falu rossza, az Ódry Színpad előadása. Nézzük, mire jutottak!

A Kultúrbrigád és az Átrium közös produkciójában született meg A Krakken művelet, Mózsik Imre és Bodó Viktor tollából. Az alkotópáros merész tettre vállalkozott ezzel a darabbal.

Ahogy korábbi beharangozónkban írtuk, a Katona József Színház gondolt egy merészet, és színre vitte Alfred Döblin 1929-es Berlin, Alexanderplatz című regényét. Most megnéztük élesben az időközben elkészült előadást.

Ez a kérdés konkrétan elhangzik a Trafóban a Finn Nemzeti Színház bemutatja: Just filming című előadáson. Nem, nem pornó darabról van szó! Noha a meztelenkedés, az intim kapcsolódás és a testbeszéd különböző megnyilvánulási formái meghatározóak a produkcióban.

Március 18-án láthatta a közönség a Trafóban – a tájékoztató szerint, sajnos, utoljára – a Compagnie Pál Frenák Fiúk című előadását. Nagy hatást tett rám a dara.

Nem kis fába vágta a fejszéjét a Katona József Színház: színre vitte Alfred Döblin 1929-es Berlin, Alexanderplatz című regényét. Az irodalmi alkotás sikerét és húsbavágó mondanivalóját jelzi, hogy már ’31-ben megszületett az első filmes adaptáció. A műből aztán 1980-ban tévés minisorozat készült a legendás Rainer Werner Fassbinder rendezésében. Ilyen előzmények után azzal az elvárással ültem be a főpróbára, hogy nagyot kell szólnia a színpadi verziónak.
