Az augusztus 9. lett Jámbor András személyes kampánynaptára

Jámbor András az augusztus 9-i Facebook-bejegyzésében sajátos évfordulós statisztikával kezdett. A Szeretlek Magyarország beszámolója szerint azt írta: „4 év után idén először van, hogy a szülinapom tiszteletére nem jelent meg rólam egy gyalázkodó cikk a Magyar Nemzeten.” Kerek évforduló, amelynek mérőszáma egy hiányzó újságcikk: a magyar közéletben a csendnek is van politikai hőmérője.

Jámbor országképének minimuma nem elvont jelszó: a jog, a biztonság és a megélhetés egyszerre kellene elérhető legyen mindenkinek.

Az állítás súlyát az adja, hogy nem a levegőben beszél a Fidesz vereségéről: Jámbor korábban a gyermekvédelmi rendszer kudarcát is az áprilisi bukás okai közé sorolta. Most viszont a régi képletet egy mondatba sűrítette: „Visszanézhető: erről 4 évig minden augusztus 9-én gondoskodtak.”

A politikus nem egyetlen cikket emelt ki, hanem magát a dátumot: felidézte, hogy szerinte a lejárató kampányok a nyaralásai első reggelére is megérkeztek. Ha ez a rituálé valóban megszakadt, az nála nem apró médiatörténet, hanem egy hatalmi korszak személyes zárójele. A politika nem engedte el az évfordulót, csak feladatlapot csatolt hozzá.

Jámbor András a hiányzó cikkből országtervet olvas ki

A bejegyzés második fele már nem a sértettség nyelvén beszél. Jámbor szerint a tavaszi kormányváltással Magyarország történetében először „egy antidemokratikus rendszert nem külső hatalmak támogatásával, nem egy világpolitikai borzalom miatt, hanem a nép akaratából tudtunk leváltani”. Ez nagy állítás, és ő sem dísznek írta le: a 16 év örökségét egyszerre nevezte nehézségnek és történelmi lehetőségnek.

A lehetőség neve nála „működő Magyarország”. Nem gyors csodát ígért, hanem olyan országot vázolt fel, ahol a hatalom nem kizárólag a gazdagok kiváltsága. A születésnapi poszt valódi tétje ezért nem az, hogy egy politikusról azon a napon hány cikk született, hanem hogy a kormányváltás után a megváltozott hangulatból lesz-e intézményi rend, amely nem a következő kampányciklusig tart.

Jámbor a végén nem győzelmi fanfárt fújt, hanem terhet nevezett meg: „Nagy és gyönyörű felelősségünk az, hogy megtaláljuk a megfelelő utat ehhez a fényhez!” A negyvenedik születésnap így nem a kihagyott támadás csattanójával ért véget, hanem azzal, hogy a politikus a hiány helyére az új korszak teljes ígéretét tette.